Ha rendszeresen rossz, illetve változó a közérzete, olyannyira, hogy zavarja Önt, illetve a környezetét, akkor nagy valószínűséggel a „hangulati zavarok” közé sorolható a problémája.

A szorongás a leginkább elterjedt tünet a nyugati kultúrában. Életünk felgyorsulásával kevesebb időnk jut emberi kapcsolatainkra, s így az önmagunkkal való kapcsolatra is.. Így jóval nehezebb megértenünk érzelmeinket, reakcióinkat bizonyos helyzetekre, emberekre – s a kevés információ remek táptalaj a félelmek számára. Ilyenkor olyan dolgoktól retteg az ember, amiktől régebben nem tartott, illetve mások nem tartanak, valamint félelmének mértéke is fokozódhat (nyílt tér, pókok, pánikrohamok).

A le nem vezetett energiák is megjelenhetnek konkrét tárgy nélküli szorongás formájában, amikor nincs semmilyen észlelhető oka a félelemnek, a mindennapok mégis állandó rettegésben telnek. Háttérében gyakran találhatunk fel nem oldott bűntudatot.

Szélsőséges esetben a szorongás pánikrohamig fokozódhat. Ekkor már fiziológiás elváltozásokat is találhatunk, s előfordulhat, hogy a tünetek enyhüléséhez gyógyszeres kezelést is szükséges igénybe venni a pszichoterápia mellett.

Depressziósnak lenni” is sokkal elfogadottabb már – bár annak, aki valóban ebben a betegségben szenved, ez nem annyira tűnik kényelmes megoldásnak, mint annak, aki ezzel a hangzatos címkével akar kibújni a saját életéért vállalt felelősség alól.

A tartós lehangoltságot, állandó pesszimista hozzáállást a köznyelv nevezi depressziónak. A „valódi depresszió” emellett számtalan tünetet tartalmaz még, s jónéhányat közülük akaratlagosan igen nehéz produkálni: ilyen a jelentős súlynövekedés vagy csökkenés; álmatlanság/kóros aluszékonyság; nyugtalanság/lelassultság a mozgásban; tartós fáradtságérzet; stb.

Ettől még természetesen lehet mindkét fent taglalt állapot lehet nagyon zavaró mind az átélőnek, mind a környezetnek és akadályozhatja az önálló életvezetést. Sok oka lehet, a leggyakoribbak: veszteségélmény (válás, halál, kapcsolat megszakadása, trauma, csalódás), elnyomott érzelmek (leggyakrabban düh), tartós stresszhelyzet, önvádlás és bűntudat; ellenállás a valósággal szemben.

A mániás szakasszal váltakozó depressziót hívjuk mániás-depressziónak. Ekkor a lehangolt, passzív, befelé forduló állapotot egy nagyon felpörgött, nyitott, aktív állapot követi. E két állapot váltakozása időről időre megfigyelhető, valamint a szélsőségesség egyéntől és állapottól függően változó lehet. A mániás szakaszra jellemző lehet még a nagyzolás; a csökkent alvásigény; a folyamatos beszédkényszer / beszédesség; a gondolattorlódás élménye; lényegtelen élményekre való fokozott figyelés; a cselekvési igény és az (akár káros) örömszerző tevékenységekben való részvétel felfokozódása.

A szélsőségesen megváltozott magatartásnak és a zavarodottságnak igen sok oka lehet: drogokkal való visszaélés, trauma átélése, agyi folyamatok kórossá válása, egyéb neurológiai változások, stb. Érdemes minél előbb szakember segítségét igénybe venni, hogy felderítsük a háttérben zajló történéseket.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás