!Ez a mese azoknak a szülőknek lesz hasznos, akik sokáig szinte teljesen határok nélkül hagyták gyermekeiket, ám most eldöntötték és következetesen – együttműködve egymással és kitartóan betartva – új szabályokat alkottak. A mese a kisgyerekekenek szól, célja: támogatni a családban zajló helyreállító/határszabó folyamatokat.

“Egyszer volt, hol nem volt volt egyszer egy bárányka. Ennek a báránykának volt családja: testvérei, szülei, nagyszülei, unokatestvérei és sok barátja. Közösen éltek egy tanyának nevezett helyen, ahol sok volt a fű, a madarak repkedtek, messzire el lehetett látni és sokat lehetett szaladgálni. Szabadon éltek, szaladgáltak, játszadoztak naphosszat.

Egyszer csak emberek jöttek a tanyára. Eddigi életében a kisbárány még nem is látott embereket, onnan tudta, hogy őket így hívják, mert hallotta a születi, amikor róluk beszélgettek. És ezek az emberek messze, jó nagy körben kerítést húztak fel a csapat köré. A kisbárány nem értette miért történik mindez és nem örült neki, hogy innentől kisebb lesz a hely, ahol szaladgálni és bujócskázni lehet. De a nagyobb bárányok annyit mondtak: „ne bánkódj, az emberek a mi gazdáink, mindig jót akarnak nekünk. A kerítések ugyan határt szabnak, de biztonságot is adnak nekünk. Minden rendben lesz. Meglátod, hamar megszokod az új kereteket!” És így is lett. Egy-két nap után a kisbárány már ismét jól érezte magát, sokat játszott a barátaival. Itt a vége, fuss el véle!”

 

 

 

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás