“… A kényelmi zóna visszatartó ereje olyan nagy, hogy csak nagyon kevesen tudunk ellenállni neki. Mind ott időzünk, panaszkodva, összezavarodva vagy eltompulva. Várunk, és nem feltétlenül tudjuk, hogy várunk. Érzelmi földrengést remélünk, megmentőt, megváltást. Várjuk, hogy történjen valami, és nem veszünk tudomást a kényszerítő erejű igazságról – hogy mi vagyunk azok, akiknek a változást létre kell hozniuk.

2002 márciusában egy 450 kilós tehén egy háromméteres kerítésen átugorva elszökött a vágóhídról. Tizenegy napig kóborolt szabadon a csodaszép ohuói vidéken, amíg el nem fogták. A történteket követően ünnepélyesen átadták neki a város kulcsait, majd elhelyezték egy rezervátumban, ahol élete végéig zavartalanul élhet. Amikor Peter Max képzőművész a szökevény nevében átvette a kulcsokat, kijelentette:

– Elvégre olykor-olykor mindannyian átugrunk egy háromméteres falat.

Átugrunk? Ön is?”

(Judith Sills: Szállj le a döglött lóról! A kényelem csapdája. 262-oldal)

 

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás