Sokan és sokfélét szoktak Karácsony tájékán javasolni az embereknek. Nem állnék be ebbe a sorba, én pár gondolatot szeretnék megosztani Önökkel.

Alapvetően ez az ünnep véleményem szerint az emlékezésről szól, valamint arról, hogy mindazon a transzcendens átalakuláson, amin több mint kétezer évvel ezelőtt Jézus keresztül ment, bennünk is végbemehet – ha ezt választjuk.
Egy lehetséges nézőpont szerint Jézus élménye a belső folyamatokra utal, ahogy az egót, a törekvéseket, az állandóan újra és újrateremtődő vágyakat elengedjük, és kérjük és megengedjük hogy Isten irányításával a következő fejlettségi szinten “újjászülessünk”.
Jó esetben az adventi négy hét is erre készített fel bennünket, befeléfordulásra, elengedésre és (leginkább önmagunknak való) megbocsátásra hívott. A legnagyobb ajándékot azzal adhatjuk magunknak, ha végighaladunk ezen a folyamaton!

Sosem késő elkezdeni:
-végiggondolni az évet, az életünket eddig a pontig
-elfogadni mindazt, ami történt

-megbocsátani az ellenünk vétkezőknek, s önmagunknak, aki hagyta, hogy mindez megtörténjen velünk,

-illetve megbocsátani önmagunknak, aki vétkezett másokkal szemben,
-elengedni, ami már nem tartozik hozzánk, ami már túlhaladott
-valamint köszönetet mondani élményeinkért, életünkért Istennek / az Univerzumnak – hitünk szerint.
A legszebb ajándék belül születik meg, bennünk éled újjá és ez a Szeretet az, ami kifelé áramolva beragyogja a körülöttünk élők életét is.
Kívánok Önöknek
békés, bensőséges
és Szeretetben gazdag Karácsonyt!

(2009. december 21.)

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás